Prológus

Hát akkor rajta, indítsuk útjára ezt a történetet! :)



Az igazat megvallva, azt hiszem, magamtól sosem fogtam volna ebbe az egészbe bele. Megírni életem történetét? Mintha egy kilencvenéves nénike lennék, aki már semmi más értelmes dologba nem tud kezdeni, miközben várja a véget. Talán így, a huszonéveim derekán egy kicsit korai még ez, nem?

Viszont az ötlettel egy nagyon jó barátom állt elő, aki már eddig is számos, remek tanáccsal látott el. Amikor nem hallgattam rá, szinte mindig meg is bántam később. Őrangyalként áll ő mellettem, vigyáz rám és útmutatást ad a nehéz helyzetekben. Amit ha mindig vakon követtem volna, valószínűleg sok kudarcot, erőlködést és fájdalmat spórolhattam volna meg magamnak. De nem biztos, hogy összességében jobban jártam volna, mert akkor most nem tartanék itt, ahol. Márpedig most, életemben először úgy érzem, jó helyen vagyok. Elégedett vagyok a dolgok alakulásával. Sőt, megkockáztatom: boldog vagyok.

Szeretném azt hinni, eleget szenvedtem ahhoz, hogy ezt kiérdemeljem. Mert sajnos a rosszból is kijutott bőven az évek során. Nem egyszer kerültem padlóra, s közel sem voltam biztos benne, képes leszek-e felállni. De valahogy mindig sikerült, s merem remélni, hogy a sok küzdelem után most végre eljutottam a célba. Manapság a legfontosabb feladatom tehát, hogy ezt elhiggyem, s megnyugodjak: amit elértem, már senki sem veheti el tőlem.

Kedves barátom szerint az elmúlt pár év történéseinek leírása éppen ebben segítene. Nem ártana felidéznem a történteket, hogy világosan lássam a kanyargós utat, ami a mába vezet. Hogy ne kételkedjek benne, nekem a jó igenis jár. Mivel elhatároztam, hogy ezentúl vakon megbízok benne, feltétel nélkül hallgatok rá, mert már elegem van a kudarcokból, most itt ülök, és végre belefogok.

Hát, jól figyelj, világ! Della Hudson, színésznő ezennel szakmát vált és egyszeri írónőnek áll. Lássuk, mi sül ki belőle!